Testtömegindex, testzsírszázalék

Sokszor halljuk rádióban-televízióban, úton-útfélen, hogy a túlsúly, az elhízás népbetegség. De tudjuk-e vajon, mit is takarnak ezek a kifejezések valójában? Mikor számítunk orvosi értelemben túlsúlyosnak, elhízottnak, vagy épp ellenkezőleg, alultápláltnak? Mikor kell feltétlenül leadnunk valamennyit a testtömegünkből, és mikor van szükség testösszetételünk tudatos módosítására? Egyáltalán: mit jelent a testösszetétel,a BMI, a testzsírhányad és a zsírmentes testtömeg fogalma, és hogyan mérhető mindez? Mai cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Mit mutat meg a testtömegindex (BMI)?

A túlsúly és az elhízás csak a köznyelvben szinonimái egymásnak. Hivatalosan két különböző kategóriát jelentenek, két olyan halmazt, amelynek nincs közös metszete. Vagyis, aki túlsúlyos, az nem számít elhízottnak, és fordítva. De honnan jönnek ezek a kategóriák?

A testtömeg mérése egyszerű, csak egy hitelesített mérleg kell hozzá.

Csakhogy egy emberről a testtömege önmagában még nem sokat árul el. Ha azt halljuk, hogy valaki nyolcvan kiló, még nem tudjuk, van-e súlyfeleslege. Egy alacsony vagy középtermetű ember számára ez a testtömeg már túl sok lehet, míg egy égimeszelőnek egyáltalán nem az. Hogy ezt a problémát kiküszöböljék, a tudósok megalkották a testtömegindex (angolul Body Mass Index, rövidítve BMI) fogalmát. Ez egy egyszerű képlettel kiszámítható szám, amely egyaránt figyelembe veszi az adott személy testtömegét és magasságát. Úgy kapjuk meg, ha kg-ban mért tömegünket elosztjuk a méterben[!] mért magasságunk négyzetével. A testtömegindex mértékegysége tehát a kg/m2, de milyen értékek számítanak normálisnak? Nos, a 18,5 alatti érték alapesetben alultápláltságot, kóros soványságot jelez. A 18,5 és 24,9 közé eső értékek adják a normál tartományt, 25 és 29,9 között túlsúlyról, 30-as értéktől elhízásról beszélünk. Az alsó kategóriát tovább lehet bontani enyhe, mérsékelt és súlyos soványságra, a felsőt pedig I., II. és III. fokozatú elhízásra. Ha tehát a példaként említett 80 kg-os személy 175 cm, azaz 1,75 m magas, akkor a testtömegindexe 80:1,75²=26,1, azaz emberünk túlsúlyos, de nem elhízott. 55 kilósan ugyanez az ember soványnak, 95 kg-osan elhízottnak számítana.

Saját testtömegindexünket is könnyedén kiszámíthatjuk a fenti képlet segítségével, de ha nem akarunk ezzel bajlódni, használhatjuk a számtalan online BMI-kalkulátor bármelyikét is. 

Ezt a BMI-alapú kategorizálást sok kritika érte, mondván, a számítás egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy a testtömeg mekkora hányada zsír, és mekkora részét teszik ki az egyéb szövetek, pl. az izmok és a csontok.A bírálók szerint elfogadhatatlan, hogy a képlet alapján egy kisportolt, izmos személy vagy egy alkatilag „vastag csontú” ember is túlsúlyosnak vagy elhízottnak számíthat. A kritika nem teljesen alaptalan, de azért a valóságban a probléma messze nem akkora, mint amekkorának első ránézésre látszik. Azt ugyanis mindenki tudja magáról, hogy sportol-e egyáltalán, és ha igen, milyen szinten. A 30 feletti BMI például mindenképp elhízásra utal, hacsak nem vagyunk profi testépítők, nehézsúlyú bokszolók vagy élvonalbeli diszkosz-, esetleg kalapácsvetők. A „túlsúlyos” kategória ellenben tényleg problémás kissé, hiszen 25-ös, vagy azt kis mértékben meghaladó BMI amatőr sportolóknál is előfordulhat. Anélkül, hogy tényleges súlyfeleslegük lenne. Ezért testtömegindexünk kiszámítása mellett célszerű a testösszetételünket is megmérni.

Testösszetétel, testzsírhányad

No, de mit is takar valójában a testösszetétel fogalma? Teljes testtömegünk több mindenből tevődik össze, hiszen a testzsír mellett jelentős tömegük van az izmoknak, a csontoknak, az inaknak, a belső szerveknek, a testfolyadékoknak stb. is. Azt, hogy a BMI-kalkuláció szerinti esetleges súlyfeleslegünk döntően zsírból származik-e, vagy csak a csont-, ill. izomtömegünk nagyobb a hozzánk hasonló magasságú átlagemberénél, csak úgy tudjuk meg teljes bizonyossággal, ha valamiképp képet alkotunk arról, hogy teljes tömegünk mekkora hányada zsír, és mennyi a zsírmentes testtömeg.

Ennek mérésére többféle módszer létezik.

Sokáig az ún. hidrosztatikus testsúly-meghatározás számított a testösszetétel-mérés „aranysztenderdjének”. Ehhez előbb szárazon mérték meg a páciens testtömegét, majd pedig egy víz alatti mérlegen. Az eljárás Arkhimédész törvényét – amelyet a közismert diákversike kissé pontatlanul bár, de úgy fogalmaz meg, hogy „minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya” – hívták segítségül. Valamint azt a felismerést, hogy az izomszövet sűrűbb, a zsírszövet viszont kisebb fajsúlyú, mint a víz. Így a szárazon és a víz alatt mért testsúly különbözetéből egy számítás révén meg tudták határozni a testzsírhányadot (testzsírszázalékot) és a zsírmentes testtömeget is. Az eljárás pontos, de rendkívül drága volt, hiszen egy méretes merülőmedencére, egy speciális víz alatti mérlegre és szakképzett személyzetre is szükség volt hozzá. Az utóbbi időben ezt felváltotta a DEXA-teszt, amely során kis dózisú röntgensugárzás segítségével mérik meg az alany testösszetételét. Ehhez ugyanazt a gépet használják, mint a csontsűrűség méréséhez. Ez az eljárás is pontos eredményt ad, de szintén elég sokba kerül. Olcsóbb alternatívát kínálnak a bioimpedancia-analízisre építő készülékek, amelyek ma már otthoni fürdőszoba-mérlegekbe építve is elérhetők. Azonban ezek pontossága elmarad az előbbiekétől. Végezetül hozzávetőleges testzsírszázalék-meghatározást végezhetünk egy egyszerű kaliper segítségével is, de ez a módszer adja a legpontatlanabb eredményt.

Míg a BMI-kategóriák mindkét nemre egyaránt vonatkoznak, addig a normál testzsírszázalék-tartomány erősen kor- és nemfüggő.

A 20%-os testzsírhányad például egy fiatal férfi számára szinte már túl magas. Míg a hölgyek esetében – hacsak nem versenysportolókról beszélünk – valahol itt kezdődik a normális tartomány, amely számukra 33-36%-ig terjed, koruktól függően. Vagyis egy nőnek eleve nem szükséges olyan alacsony testzsírhányadra törekednie, mint egy férfinek.

A zsír eloszlása testünkön

A hölgyek esetében az sem mindegy, hol rakódik le a testzsír nagy része. Egy fiatal – szülőképes korú – nő számára teljesen természetes, és bizonyos határig abszolúte ártalmatlan dolog, ha combra és fenékre hízik. A női szervezet ugyanis itt tárolja a leendő magzat agyi fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen omega-3 zsírsavakat, főként a DHA-t. A hasi, deréktáji elhízás azonban rájuk nézve is veszélyes, mert a hasi zsír egy része szinte mindig zsigeri zsír. Azaz a hasi elhízás általában magával vonja a belső szervek elzsírosodását is, ami sok betegség rizikófaktora. A deréktáji elhízás legjobb mérőszáma a derék:csípő arány. Nők esetében ennek ideális esetben 0,8-nek, vagy alacsonyabbnak kell lennie. Ha tehát a BMI-d szerint túlsúlyos vagy, mérd meg a derék- és csípőbőségedet, és oszd el az elsőt a másodikkal. Ha a kapott érték 0,8 felett van, érdemes néhány kilótól megszabadulnod; ha nem, akkor nincs különösebb tennivalód. Persze van az a pont, amelyen túl ez a hányados nem mérvadó többé. Ha a derékbőséged meghaladja a 80 cm-t (férfiak esetében: 94 cm-t), akkor BMI-től, testzsírszázaléktól, derék:csípő hányadostól és minden mástól függetlenül érdemes megpróbálkoznod a fogyással.

Ehhez pedig a Toman Diet-nél, a Toman Shape testkezeléseknél és a nálunk szintén elérhető Geoway Sun 400XL professzionális infrakerékpárnál keresve sem találhatnál jobb megoldást!